Intézménymutató:
Magyar Nyelv es Kultura Nemzetkozi Tarsasaga Anyanyelvi Konferencia
2006. április 4.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke elégedetlen a határon túli magyarságnak odaítélt támogatások összegével. Ha a magyar költségvetés kétszer, háromszor akkora összeggel támogatná az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki kultúrát, sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el – vallja. Két évvel ezelőtt már le akart mondani. Két nagy területet támogatnak: egyrészt intézmények alapítását finanszírozzák, iskolák, kulturális központok, idősek otthona, vagy egyházi épületek felépítését vagy renoválását, másrészt a határon túli magyar politikai, kulturális szervezetek működését segítik, hogy találkozókat, konferenciákat, programokat rendezhessenek. A Medgyessy-kormány 2004-ben a támogatási rendszert százmillióval csökkentette, ekkor Pomogáts bejelentette, hogy nem vállalja tovább a vezetést. Végül rákényszerült arra, hogy maradjon, a határon túli magyar kulturális és politikai szervezetek kérésére. Idén tovább csökkentették a támogatást: csupán 800 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítvány. Pomogáts szeptemberben távozni kíván a kuratórium éléről. Idén a legjelentősebb beruházások között van az erdélyi magyar irodalmi múzeum felépítése Kolozsváron. E fontos kulturális központ Szabédi László író, költő egykori házának kibővítésével történik. Támogatnak több iskolát, diákotthont a szórványvidéken. Ilyen például a dévai nagy középiskolai centrum, amelyet nemcsak az Illyés Közalapítvány támogat, hanem az Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és több magyarországi forrás is. Bentlakásos iskolát támogatnak Besztercén, épül egy középiskolai diákotthon. Ezen kívül Erdély vonatkozásában legalább nyolc-tíz épület épül. Az Illyés Közalapítványt az Antall-kormány idején alapították a határon túli magyarok támogatására, s kezdetben minden párt képviseltette magát a kuratóriumban. Az RMDSZ jelentősen képviselteti magát a kuratóriumokban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Szövetség képviselői viszont nincsenek jelen az alkuratóriumokban. Pomogáts reméli, hogy a következő kuratóriumban majd figyelembe veszik az új magyar közképviseleti szervezeteket is. Pomogáts Bélát 1959-ben letartóztattak, internálták az 1960-as amnesztiával szabadult. Ezután egy évig rendőri felügyelet alatt állt, csak 1965 végén kerülhetett vissza az Irodalomtudományi Intézetbe, Czine Mihály és Bodnár György segítségével. 1969 januárjában akadémiai ösztöndíjjal utazást tehetett Erdélyben. A kandidátusi értekezése a népi mozgalom költőiről szólt, de a nagydoktori disszertációját ismét az erdélyi irodalomról írta. Az erdélyi magyar irodalomról eddig körülbelül 18 kötetet írt. Nincsenek rokonai Erdélyben, de mindig érdekelte Erdély. - 1983-ban készült a Memorandum az erdélyi magyarok üldözése ellen. Ezt a 72 magyar értelmiségi memorandumának nevezték, megjelent az illegális Beszélőben, továbbá a nyugati magyar sajtóban. Neves írók írták alá, mint Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Konrád György, Vásárhelyi Miklós, vagy színészek, mint Sinkovits Imre, sőt történészek és tudósok is kiálltak az ügy mellett. Az Irodalomtudományi Intézetből aláírta Béládi Miklós, Lukácsy Sándor, Szörényi László és Pomogáts. Ez a Memorandum később elkerült az ún. Európai Utóértekezletre: Helsinkibe és Madridba, s megjelent 26 nyugati lapban is. Akik ezt aláírták, azokat kitiltották Románia területéről. Pomogáts a rendszerváltozáskor mind a két oldallal jó kapcsolatban állt. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Részt vett az első 1987-es lakitelki találkozón, ahol felszólalt. A Magyar Írószövetségben barátságba került olyan emberekkel, akiknek nagy szerepe volt a Magyarok Világszövetsége újraszervezésében, így Csoóri Sándorral, sőt Csurka Istvánnal és másokkal. Antall Józseffel is jóban volt, családtagjaik jól ismerték egymást. A Piarista Diákszövetséget együtt indították útjára. Másfelől jó kapcsolatban állt az ’56-osokkal is, akik közül többen az SZDSZ alapítói lettek. Pomogáts mindig olyan feladatokat vállalt, melyek politikailag függetlenek. Így került az Anyanyelvi Konferencia élére 1992-ben, vagy az Írószövetség élére 1995 és 2001 között. Sőt, így került az Illyés Közalapítvány élére is. Megőrizte a semlegességét, persze „elkötelezett stratégiák, eszmények, igazságok és ügyek mellett. De ezek nem pártkötelezettségek” – vallja. Nagyon megoszlott a magyar politikai tábor, kialakult egy kétosztatú Magyarország. Többször felszólították őt mindkét oldalról: döntse el, hová tartozik. A határon túli magyarokkal való szolidaritás nem lehet pártpolitikai ügy.Az Illyés Alapítvány nem tudta betölteni azt a nemzetstratégiai feladatát, amelyet az alapítók annak idején neki szántak. Magyarország költségvetésében a határon túli magyarság támogatása rendkívül alacsony összeggel szerepel! Ez a költségvetésben az 1 százalékot sem éri el, 0,018 százalék. Ez a támogatás nagyon alacsony. /Frigyesy Ágnes: Az erdélyi magyarság védelmében. Beszélgetés Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./
2006. május 12.
Május 11-én Kolozsváron a Phoenix Könyvesboltban mutatták be Pomogáts Béla Együtt Európában című kötetét, melyet az Ariadné Könyvek sorozatban a Korunk Baráti Társaság Komp-Press kiadója jelentetett meg. A könyv a szerzőnek az utóbbi 35 évben a Korunkban és más erdélyi folyóiratokban, lapokban megjelent írásait tartalmazza. Pomogáts Béla elmondta: ma nagyobb aggodalommal tekint közeljövőre. A Magyar Írószövetség volt vezetőjeként, valamint az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány (IKA) jelenlegi elnökeként megállapította: mindhárom intézményt képtelennek tekinti hivatásuk betöltésére. Pomogáts kifejtette: Magyarországon nagy állami költségvetési gondok vannak. A határon túli magyarok támogatásának politikája kiszolgáltatott a költségvetésnek. –Kétségbe van esve, mert a határon túli magyarok támogatása lenne az a terület, ahol nem lenne szabad engedni. Az IKA a tavalyi 1 milliárd forint helyett idén 800 milliót kap, abból is 250–300 milliót úgy, hogy azt a jövő évre telepítsék át. – Ez teljesen tönkre teszi a közalapítvány helyzetét. Sokkal nagyobb összegeket költenek fölösleges dolgokra. /Ördög I. Béla: Pomogáts aggódik a támogatások csökkentése miatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./
2006. május 15.
Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./
2006. május 15.
Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./
2006. augusztus 30.
Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2006. szeptember 18.
Pomogáts Béla január elsejétől nem vállalja az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöki tisztségét, jelentette be Temesváron, a Szórvány Alapítvány székházavató ünnepségén. Pomogáts szerint a jövő év eleje nagy valószínűséggel a közalapítvány megszűnését is elhozza, bár ő személy szerint mindent megmozgat, hogy ez ne így legyen. Az Anyanyelvi Konferencia elnöke a nyelvi jogokról tartott előadást Anyanyelv és szórvány címmel. Kifejtette: a mai Magyarország határain túl mintegy kétmillió magyar – az összmagyarság hatoda vagy hetede – él szórványban, ezért a szórványkérdést kezelni kellene, tudományos helyzetelemzésre és a kérdéssel foglalkozó intézményrendszerre lenne szükség. Pomogáts szerint a meglevő szórványközpontok átfogó szórványstratégia híján egymástól elszigetelve vívják szélmalomharcukat. Az IKA elnöke a hét végén Besztercén részt vett az Egyház és iskola a szórványban címmel tartott kerekasztal-beszélgetésen. Pomogáts Béla, elmondta: csupán az IKA éléről lép vissza, a határon túli magyarokkal való kapcsolattartástól nem. „Mint irodalomtörténész, mint az Anyanyelvi Konferencia elnöke, továbbra is járni fogom a Kárpát-medencét és tartom a kapcsolatot barátaimmal” – mondta. /Pataki Zoltán, Mayla Júlia: Jövőre lemond Pomogáts Béla. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
2006. november 25.
Mi lesz veled, szépirodalom? – ez a kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó november 22-i estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A két irodalomtörténész főszereplő hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestről, Bertha Zoltán Debrecenből jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta. Mindkettőjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentős darabja. Bertha Erdélyiség és modernség című tanulmánygyűjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelősség Erdélyért, III.) című nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária írónő az erdélyiek régi, hűséges barátaiként, a könyvműhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzőkként mutathatta be őket. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Bertha Zoltán sárospataki születésű, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselője, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal Erdélyt, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Számos könyvet, dolgozatot írt erdélyi írókról, költőkről: Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekről, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentős tanulmányait, könyveit, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelősség Erdélyért immár harmadik cikkgyűjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. /(nk): Irodalomtörténészek Erdélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./
2007. május 21.
„Megszentelt földön állunk. Megszentelt föld, mert a vértanúk életének színtere, ahogy haláluk színtere, megszentelt föld: emléket, nem egyszer tragikus emléket hordoz (…) Szabédi László a maga tragikus halálával és mindazzal a megpróbáltatással, amely ezt a személyes végzetet előidézte, az erdélyi magyarság, az egész magyar nemzet vértanúja” – mondta Pomogáts Béla Kolozsvár május 19-én, a Szabédi Emlékház ünnepélyes avatásán. Az emlékházat az EMKE, a Korunk Stúdió és az Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-emléknap keretében avatták fel Kolozsváron, a költő egykori lakóházának helyén. Kötő József EMKE-elnök elmondta, az emlékházban Szabédi-emlékszoba, hagyatéki könyv- és kéziratgyűjtemény, illetve kutatóközpont kap helyet. Az Új utak – törésvonalak, költők centenáriumán mottójú irodalmi konferencián, Szabédi kortárs költőtársairól, Dsida Jenőről, Jékely Zoltánról, Szemlér Ferencről is szó esett. A konferencián a Kárpát-medence különböző részeiből érkezett irodalomtörténészek, irodalomkedvelők vettek részt. Dsida-emléktáblát avattak a Sétatér egyik házának falán, amelyben a szatmárnémeti születésű költő életének utolsó éveit töltötte. Markó Béla RMDSZ-elnök költőként volt jelen az eseményen, a „tündéri költő” alakját idézte fel, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét is említve. Láng Gusztáv irodalomtörténész, Dsida-kutató is tartott előadást. Az emléktábláról, amelyet a szülőváros ajándékozott a kolozsváriaknak, Czirják Árpád érseki helynök és Markó Béla vonta le a leplet. Szlovákiából, Kárpátaljáról, Felvidékről és az anyaországból is érkeztek az erdélyi költők előtt ünneplők. /Valkai Krisztina: Zarándoklat és irodalmi konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./
2007. május 29.
Csíkszentdomokoson május 25-én A mi hazánk, a magyar nyelv elnevezésű konferencián a magyar nyelv védelmét felvállaló szervezetek képviselői tartottak előadást a kultúra és a magyar nyelv megőrzéséről. Az előadók között volt Pomogáts Béla, a Magyar Anyanyelvi Konferencia elnöke, aki kifejtette: „A haza mindig több és tágasabb, mint egy ország, amelyet a történelemben változó politikai határok zárnak körül. A haza: emberi közösség, amelyben otthon vagyunk, természeti táj, amely körülveszi életünket, kulturális hagyomány, amely megszabja a gondolkodásunkat és cselekedeteinket. ” „Mi, magyarok mindig ragaszkodtunk nyelvünkhöz, és ellen tudtunk állni mindazoknak, akik meg akartak bennünket ettől fosztani. A magyar nemzeti identitás szorosan összefügg a magyar nyelvvel: anyanyelvünk egyszersmind nemzeti identitásunk védelmezője és fennmaradásának záloga. Nemzeti identitásunk megőrzésének alapfeltétele anyanyelvünk megtartása: a magyar nyelv teljes körű használata és áthagyományozása minden a Kárpát-medencében élő magyar számára. ” /Identitásvédelmező nyelvünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./
2007. október 6.
Helyi közösségeket és népeket összekötő Bega címmel szervezett október 5-én helytörténeti konferenciát a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány. Előkészületben áll Jancsó Árpád temesvári mérnöknek, helytörténésznek az “elkényeztetett folyó”, a szabályozott medrű Bega történetével foglalkozó könyve. A Szórvány Alapítvány PHARE-támogatást nyert egy, a csatorna mentén élő romániai és szerbiai települések közösségeit érintő projekthez. “Azért is fontos és kedves számunkra ez a folyó, mert a Bánságnak mind a romániai, mind a szerbiai részén élő nemzetiségek kötődnek valamilyen módon hozzá” – mondta Bodó Barna alapítványi elnök a megnyitón. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke egy másik folyóról értekezett: a Duna szerepéről, mítoszáról a magyar irodalomtörténetben, Vekov Károly történész (kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem) a folyók és térségek történelmének összefonódásáról beszélt, Jancsó Árpád a Bega történetéről szólt, Kiss Ferenc temesvári földrajztanár képes vetítéssel egybekötve mutatta be a Begát, /P. L. Zs. : Bega menti helytörténet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./
2008. január 19.
Murádin László nyelvész nyelvjáráskutatói tevékenysége, munkássága árulkodik az erdélyi ember kisebbségi helyzetben lévő sorstársai iránti felelősségérzetéről. Ezt mutatja Utak és nevek /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2003/ című, Településnevek erdélyi utakon alcímet viselő, rendkívül népszerű és azonnal elkapkodott kötete. A folytatása, az immár partiumi utakat és neveket feltérképező, most megjelent kötet /Utak és nevek, Településnevek partiumi utakon/ már a nagyváradi Europrintnél látott napvilágot, így hozzáférhetőbb az erdélyi olvasóknak. „Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi – és nem erdélyi – magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvű helységnévtáblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Pedig a helységnévismeret a nyelvismeret tartozéka” – írta kötete bevezetőjében. A mindenkori román hatalom 1918 óta mindent megtesz annak érdekében – településnév-változtatás, magyar helységnevek használatának időszakos betiltása a cenzúra révén –, hogy a magyarság nyelvismerete ne lehessen tökéletes. /Németh Júlia: Murádin László nyelvművelő turistakalauza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2008. január 30.
„Irodalomtörténeti kánonok vannak, de az irodalomtörténészek dolga az, hogy ezeket felismerjék, nem pedig az, hogy megteremtsék. Kifejezetten kártékonynak tartom, ha irodalomtörténészek, irodalomkritikusok kánont akarnak teremteni, hiszen az legtöbbször politikai beavatkozásra történik. A nyolcvanas években Magyarországon például kialakult egyfajta kánon, amelyből kimaradtak olyan nyugati emigrációban élő jelentős írók, mint Márai Sándor vagy Cs. Szabó László” – fejtegette Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság (Anyanyelvi Konferencia) elnöke Nagyváradon, január 28-án tartott szerzői estjén. Pomogáts három erdélyi tematikájú könyvét, illetve az általa szerkesztett Cs. Szabó László-esszégyűjteményt ismertette Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatójának kérdései nyomán. Az Erdély Adyja című válogatást már bemutatták Nagyváradon, először találkozott viszont a közönség a Sokarcú erdélyiség és a Változó világban című tanulmánykötetekkel, és Cs. Szabó válogatott esszéivel, melyhez Pomogáts írt utószót. Elárulta, jelenleg egy hiánypótló erdélyi magyar irodalomtörténet megírásán dolgozik. Véleménye szerint a magyar irodalmat egyetemes egészként kell kezelni, nem lehet elválasztani a magyarországi irodalmat az erdélyitől, felvidékitől vagy délvidékitől. „Megjelent a közelmúltban olyan irodalomtörténet Magyarországon, amelyben nem szerepel Dsida Jenő” – mondta felháborodottan Pomogáts, hozzátéve, olyan erdélyi szerzők irodalomtörténeti munkáira tekint nagyrabecsüléssel, mint a Korunk folyóiratot szerkesztő Kántor Lajosé vagy a már Magyarországon élő Láng Gusztávé. /Fried Noémi Lujza: Romboló hatású irodalmi kánonok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./
2008. február 16.
Murádin László hosszú évek óta végzi – tudományos munkássága mellett – áldozatos nyelvművelő munkáját a kolozsvári sajtóban. Napvilágot látott könyvéből /Utak és nevek. Településnevek partiumi utakon. Europrint, Nagyvárad, 2007/ újratanulhatjuk földrajzi és településneveinket, írta Bölöni Domokos. Több mint fél évszázada nem jelent meg olyan kiadvány, amely megkönnyítette volna a román-magyar helységnév-azonosítást. A kilencvenes évek során napvilágot látott ugyan néhány könyv, azonban a "célközönség" nem jutott hozzájuk. A hatalom – a településnév- változtatásokkal, a magyar nevek cenzúrázásával – 1918 óta mindent elkövetett, hogy a magyarság nyelvismerete elsorvadjon. A fel-felbukkanó magyar helységnévtáblák nem pótolják, amit az utóbbi évtizedek kegyetlenül kitöröltek a nemzedékek nyelvi kultúrájából. Hiánypótló tehát Murádin László munkája. A kötet előzménye a 2003-ban, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában megjelent Utak és nevek című, Településnevek erdélyi utakon alcímű, gyorsan szétkapkodott könyve, Erdély nem sokat látott belőle. Most itt a partiumi utakat és neveket feltérképező "folytatás". /Bölöni Domokos: Járjunk egyet-kettőt – Murádin Lászlóval. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./
2008. május 17.
A XVII. Szabédi-napokat az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia szervezte Kolozsváron. Május 16-án megkoszorúzták a Lázár utcai Szabédi-ház falán elhelyezett emléktáblát, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak az újabb irodalmi forráskiadványokról és szövegkritikákról dr. Görömbei András akadémikus, dr. Egyed Emese egyetemi tanár, dr. Kántor Lajos irodalomtörténész, dr. Bartha Katalin Ágnes irodalomtörténész, valamint két doktorandusz, Demeter Zsuzsa és Bíró Annamária részvételével. A beszélgetés kiindulópontját a Szabédi Emlékház kiadásában nemrég megjelent, A Lázár utcától a Postakert utcáig című kötet képezte. Az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán elnök a nemrég kibővített és felújított Szabédi Emlékházról is szólt, amely mára irodalomtörténeti emlékhellyé, intézetté vált. Az ingatlan nem csupán az EMKE országos elnökségnek lett a székhelye, hanem a hamarosan megalakuló Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet is itt talál majd fedelet. A konferencián dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi tanár a mostani kollégiumok értékteremtő és értékmentő munkájára hívta fel a figyelmet. Az egykori református kollégium szellemiségét elevenítette fel előadásában dr. Benkő Samu akadémikus és dr. Kántor Lajos irodalomtörténész. /S. B. Á. : Irodalomtörténeti emlékhely lett a Szabédi-ház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
2008. szeptember 30.
Szeptember 26-án a tizenharmadik Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozat keretében avatták fel Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke szerint ez által intézményesült a határon túli magyar közművelődés, ugyanis Ukrajna volt az utolsó a hajdani Nagy-Magyarország utódállamai közül, ahol megalakult az intézet. Ehhez hasonló művelődési intézet a kolozsvári Szabédi-ház. A Kárpátalján felavatott művelődési intézet már rendelkezik egy 26 ezer kötetet számláló könyvtárral, több kiállítóteremmel, illetve a civil szervezetek által is igénybe vehető helyiségekkel. Feladata a művelődési élet koordinálása lesz, illetve kutatási lehetőséget is biztosít a régió művelődési életével kapcsolatban. A tizenharmadik Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok megbeszéléseinek keretében több résztvevő (Muzsnay Árpád, Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, valamint Kepe Lili, a Lendvai Magyar Művelődési Intézet vezetője) javasolta egy Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal létrehozását. Ez – a folyamatos szakmai együttműködés mellett – biztosítaná azt, hogy a különböző régiók közművelődési intézményei napi kapcsolatban legyenek egymással. /Babos Krisztina: Magyar Művelődési Intézet Kárpátalján is. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 30./
2008. október 17.
Ukrajnába bejutni, sem innen kijutni nem könnyű, de a kárpátaljai magyarok vendégszeretete és a táj szépsége sok mindenért kárpótol, ezt érezte négynapos kárpátaljai útjáról visszatérve a lap munkatársa, amelyre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hívta meg. Kolozsvárról mintegy 30 fős küldöttség vett részt szeptember 25–28. között a XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozatán, amelyet ezúttal Kárpátalján tartottak, Beregszászon. A küldöttség gerincét a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes alkotta, Könczei Csongor koreográfus vezetésével. Ukrajnában ugyanaz az időzóna van érvényben, mint Romániában, a kárpátaljai magyarság mégis a magyarországi időt követi. Beregszászon Dupka György, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /UMDSZ/ ügyvezető alelnöke fogadta a vendégeket, az UMDSZ volt a rendező. Kárpátalján: mintegy 100 ezer református magyar embert, 70 ezer római katolikust, 35 ezer görög katolikust és 25 ezer egyéb vallásút tartanak számon, és eddig 138 ezer magyar igazolványt bocsátottak ki a térségben. Gajdos István, Beregszász polgármestere és az UMDSZ elnöke elmondta, magyar tannyelvű líceumot alapítottak, Petőfi-mellszobrot lepleztek le, az ungvári egyetemen magyar nyelvű tanszék indult. Magyarországot Szabó Vilmos államtitkár képviselte. Szót kapott a megnyitón Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a közös magyar kultúra utazó nagykövete és a rendezvény ötletgazdája is mondott beszédet. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Ficseri gyermekstúdiójának műsorát láthatták a vendégek. Másnap, szeptember 26-án adták át Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet, amelynek homlokzatán az Európa-Magyar Ház felirat látható. A Szülőföld Alap támogatásával felépült intézményben otthonra talál majd a kárpátaljai magyarság összes kulturális jellegű szervezete. A küldöttségek vezetői bemutatták a magukkal hozott könyveket (az erdélyi könyvtermést dr. Kötő József ismertette). Tanácskozás kezdődött a Kárpát-medencei magyar művelődési élet lehetőségeiről. 1944-ben Kárpátaljáról elhurcolták a magyarokat, becslések szerint 40 ezren pusztultak el. Kevésnek bizonyultak a vagonok az összegyűjtött emberek számára, így a pusztítást már helyben elkezdték. Az utóbbi években összeírták az elpusztultak nevét, és emlékparkot létesítettek. A küldöttek megnézték a vereckei emlékművet. A hét kőtömbből álló emlékmű végül elkészülhetett, ukrán nacionalista nyomásra a hatóságok igyekeztek minden lehetséges módon hátráltatni az ügyet 12 évig. A hét kőtömb utal a hét vezérre, valamint a hét trianoni elszakított országrészre, így lesz belőle magyar Golgota. Sólyom László magyar köztársasági elnök ukrajnai látogatása során sikerült megállapodni, szerződésbe foglalták az emlékmű befejezését, és ennek fejében Budapesten is emlékművet emeltek a kommunizmus idején 9 millió, éhínségben elpusztult ukrán áldozatnak. A munkácsi várban tartották szeptember 27-én a XIX. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, ahol a magyar történelmi vonatkozású emléktáblák mellett áll bizonyos Korjatovics Tódor bronzszobra. Elmondták, hogy ő az a ruszin nemes, aki a várat építette, az ukránok nyilván ezt hangsúlyozzák. Munkácson áll a város nagy fia, Munkácsy Mihály mellszobra, amelyet egy magyarbarát ukrán szobrász, Beleny Mihály készített és ajándékozott a helyi magyarságnak. A küldöttség az egykori Rákóczi-kastélyt is útba ejtette, itt ma iskola működik, udvarán a sztálini terror áldozatainak emléket állító táblán 149 név sorakozik. /Sándor Boglárka: „Túl a Tiszán ott van Beregszász” XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./ A beszámoló nem ejt szót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségről. Ez a szervezet ragaszkodik a vereckei turulmadaras emlékmű újraállításához.
2009. április 20.
Értelmiség és politikum címmel interdiszciplináris konferenciát szerveztek Kolozsváron az idén 18. alkalommal megrendezett Szabédi Napok keretében. Az EMKE, a Korunk Stúdió valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében rendezett konferenciának az volt a célja, hogy „a mába hozza” Szabédit, életútjának az üzenete ugyanis a jelenünkre is érvényes. Idén Értelmiség és politikum gyűjtőcímen tartottak előadásokat, emlékezve a magyar intézményes felsőoktatás beolvasztására, továbbá Szabédi öngyilkosságára. Bálint Bencédi Ferenc unitárius püspök házigazdaként üdvözölte a résztvevőket. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, ötven év után is probléma, hogy nincs önálló magyar egyetem: ,,igenis szükség van önálló magyar egyetemre, igenis szükség van kulturális autonómiára”. Távlati célja az EMKE-ház központtá alakítása, méghozzá állampénzen működtetett irodalomtörténeti kutatóközpontot képzel el. Varga Andrea történész a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének hátteréről tartott előadást a román levéltári dokumentumok tükrében. A kisebbségi túlélés fő kérdésének tartja az anyanyelven való diplomaszerzés és a szakmai érvényesülés lehetőségét. A multikulturalizmusra fogott kitartó félrevezetésre hívta fel a figyelmet. Pomogáts Béla az irodalom látszólagos vereségéről tartott előadást, az 1956–1960 közti időszakban vizsgálta az irodalom és a nemzetpolitika viszonyát. Véleménye szerint történelmünkben az irodalomnak nem egy alkalommal kellett vállalnia a megtartó szerepet. Mindez megalapozta az irodalom felelősségét és méltóságát. A huszadik századi Erdély költői és politikai programjairól Markó Béla beszélt. Kós Károly transzszilvanizmusát és autonómiaprogramját Markó ma is érvényesnek tartja. Kántor Lajos Szabédi életútját ismertette Strasbourgtól Szamosfalváig. Dávid Gyula A hatalom célkeresztjében címmel Szabédinak a pártapparátussal és a Szekuritátéval való nézeteltéréseit mutatta be. A Szabédi-dosszié a mai napig ismeretlen, nem tudni, mettől meddig figyelték meg, és milyen jelentések futottak be róla. /Jakab Judit: Szabédi Napok tizennyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./
2009. május 26.
Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia elnökeként, a társaság nevében csatlakozott azokhoz, akik tiltakoztak a kolozsvári polgármester rendelete ellen, amely megtiltja a városban a magyar feliratok alkalmazását. „Mindezen túl tiltakozom a székelyföldi magyar vezető tisztségviselők elbocsátása ellen is. Mindkét intézkedésben a mindig is elfogadhatatlan nagyromán nacionalizmust lehet felismerni, mindkét eljárás ellentétes a nemzeti kisebbségek általánosan elfogadott jogaival, a magyar–román történelmi kiegyezés érdekeivel és azzal a demokratikus és toleráns politikával, amelyet az Európai Unióhoz csatlakozott államoknak kellene képviselniük és érvényre juttatniuk” – szögezi le közleményében, hangsúlyozva: a történelmi értelemben többször megbukott és erkölcsi értelemben mindig elfogadhatatlannak bizonyult nacionalista intézkedések ellen a demokrácia román híveinek is tiltakozniuk kellene. /Pomogáts a magyar feliratokért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
